Úgy vár téged anyád. Feleség is akarna ölelni;
Sürgős, fontos a dolgod:
máshova menni-lihegni.
Káromkodva dudálsz, vágsz orvul mások elébe,
Tankautód dübörög, füstként köpi gőgöd az égre.
Néma az otthon. Volna pedig, aki játszana véled;
Jégfalak árnyékában sírnak a tegnapok érted.
Fáradt mámor az álom, mind egyforma a holnap,
Újat ígér a sötét – s az anyád még pár napot várhat.
Kései fék csikorog. Hull könnyű levél a faágról,
Ünnepnap
feketéll. Csak a fénytelen gyertya világol.