Az utolsó ajtó

Ez az ajtó nem nyílik sehová.

Mögötte a szoba – nincs is.

Nem valódiak a törtfehér falak

és képzeletbeli a súlyos rézkilincs is.

És mégis; e szoba maga a Valóság.

Valósabb, mint bármi életemben;

Hallom, hogy rág az egér a falban és

Hogy nyílik szét a téglák közt a rés.

A küszöbön állok; ha belépek, elvesztem

hisz része leszek annak, ami nincs

és nem is volt soha, csak képzeletemben,

mint az ajtó a fal, a rézkilincs.