Merre sodor el a szél?

Zúzmara zárja kristály magányba az égre feltörni

Vágyó gallyat! Nem szabadulhat a fénybe suhanni

Oda fel, hol örök rügyfakadás van, örök Tavasz!

Marasztal csontigható, kegyetlen tél! Te maradsz!

Hiába veti neki a bágyadt Nap vékonyka sugarát,

Vigaszul kapott csillanás jobban éleszti hő vágyát,

Távoli melegség után, ahol megtalálná jó, kedves

Szép világát, de jaj! Nem lehet! Fogva tart a hideg!

Felkel a szél! Szeszélybe cikázik, zúdul! Ide - oda,

Hord havat, még hideget! Jajongva mesél.... soha

Nem hallott történeteket, mi kevély és mostoha!

Sodródik- e vele messzi távolból küldött üzenet?

Csaló szél sodor el, mint száradt, hullott falevelet

S fagyaszt meg hidegével! Jég dermeszt szíveket!