Hajnali utcán

Testem nemrég még hevült
az ég tornácán nap korongja izzott,
de mára már az ősz süvegel
s a hajnali utca köve csillog,
a lecsapódott szürke ködtől
borongós gondolatokkal küzdök,
ruhám alá bújik a nedves hideg
ha feltámadni vágyik a szél,
hát csontig harap metsző éhségével
amott megnyikordul egy rozsdás cégér
élesen hasítja hangja a nyálkás párát,
összerezzenek, fázósan kezem dörzsölöm,
hol vagy te csapodár bujkáló nap
fürkészem az égboltot utánad,
sóvár tekintetem könyörög
míg egy árva sugaradért
botorkálok a házak között..