A sűrű semmiben

Bűnbánatot belőlem mi fakasszon

A fejemre olvashatsz te is bármit

Hogy mindegy volt nekem: férfi vagy asszony

Hogy szívem elhervad vagy kivirágzik

Törik ellenállásom mint régi csont

Azért sem nyalom meg Isten talpait

Bár mind közelebb a mondat végi pont

De gyászhírem mosolyogni megtanít

Hajam, fogam hullik, sliccem kinyitva

Kezeim a gépet ritkábban verik

És ami születik, az is csak líra

Benne a szerelem, és más hulladék

Hogy csak eljutok a végső gödörig

És amíg elásom magam, hull a dér