emlék

szánalmas gesztus emléke:

búcsút intő kar

magánya a távolodó

vonatablakban

elment

s vele a sovány

álmok lidérce

mögötte sápadt szerelem

– vágyak kialvó kanóca

ott volt – és mégsem

(szíve zakatolt a síneken

az emlékezet szivacsa

magába szívta

s pillanattá csonkult az idő