Vég

Néhanapján a barátom
szamárságot kérdez:
Hogy lehetne — mondd! — legyűrni
a kegyetlen véget?

Ne csatározz az idővel,
hisz nem ellenséged!
Gyermekk kortól egész máig
ő vezetett téged.
Hogy a vég ne lenne kegyes?
Ennek ellent mondok.
Évek során egyre–másra
csak gyűlnek a gondok.
Hátad sajog, fáj a térded,
sípolnak a hörgők,
szenvedés csupán az élet —
vinné el az ördög!
Alig–alig fog az agyad,
mindened nehéz lett,
s reménykedve óhajtod már
azt a kegyes véget…