versek

kamarás klára

Őszi illúziók

Ősz van megint, lehulló levelek

varázsát nézem. Szívem megremeg.

Sodorja szél, aztán a földre hull,

de akad köztük, ami nincs sehol,

mert újra, s újra fel, magasba száll,

nem is levél, boszorkány, vagy halál?

kerekes lászló

Sztratoszféra

A kék lepkének két szárnya van

Neked száz, hogy ne szállj le soha

A vér álma vörös, árva, vad;

Te sosem leszel már mostoha.

baranyi ferenc

MIATTATOK

Maradt még bennem valami,

ami szerethető?

Vagy lelkemnek jobbik felét

megette az idő

és mára már csak az maradt,

mi kőkemény, rideg,

amit az idő sem bolond

rágatlan enni meg?

dobrosi andrea

Novemberi gondolat

Pillecsókok garmadája mintázza át

az alá terített földrögöt,

illanását lankadatlan rojt lepi,

s mint lepusztult ördögök

az avítt rózsaszirmokon -

jávorka ágnes

Kéz, öregség, aztán fúrógép

A kezem öreg. Erek,

repedezett bőr, töredezett köröm.

S a színek. Vörös, meg lila, utóbbi

a tenyér alatt dagad,

mutatja a múltat a csuklón,

nem érzek semmit, hiába volt.

kardos andrás

Merre sodor el a szél?

Zúzmara zárja kristály magányba az égre feltörni

Vágyó gallyat! Nem szabadulhat a fénybe suhanni

Oda fel, hol örök rügyfakadás van, örök Tavasz!

Marasztal csontigható, kegyetlen tél! Te maradsz!

kövesi petra

A FORRÁS

Fülledt éjszakák

Méregzöld esték

Tó és fa és fű

És naplementék

móritz mátyás

A sűrű semmiben

Bűnbánatot belőlem mi fakasszon

A fejemre olvashatsz te is bármit

Hogy mindegy volt nekem: férfi vagy asszony

Hogy szívem elhervad vagy kivirágzik

demeter zsolt

ö r ö k k é v a l ó s á g

most kihull alólam a hajnal

most hallgat minden

most eléd tálalom

ami bennem van

és bevallom

oláh andrás

emlék

szánalmas gesztus emléke:

búcsút intő kar

magánya a távolodó

vonatablakban

maszong józsef

Hajnali utcán

Testem nemrég még hevült

az ég tornácán nap korongja izzott,

de mára már az ősz süvegel

s a hajnali utca köve csillog,

a lecsapódott szürke ködtől

jeney andrás

Kergetni gyertyafényt

Úgy vár téged anyád. Feleség is akarna ölelni;

Sürgős, fontos a dolgod: máshova menni-lihegni.

Káromkodva dudálsz, vágsz orvul mások elébe,

Tankautód dübörög, füstként köpi gőgöd az égre.

kárpáti tibor

Az én virágszálam

„Az én virágszálam

láttátok-e lányok?”

„Meglátott leányod

távol egy virágot.

Meglátta, elszaladt,

egyre visszavártuk.

A bánat ránk szakadt,

nyomát nem találtuk.”

erdélyi gábor

Reggel a tükörben

Nem a reggel...inger keltett fel,

most a kérés csak sószóró

az asztal végén.

-elérhetetlenül messze...-

Kerget a végzet.

bittner jános

GYÁSZMISE

Uram, nézd: ember lettem, hitetlen és pogány,

hogyha halottat látok, csak nézek ostobán.

Feléd fordultam mindig, ha a szálak remegtek,

és jól esett hazudnom sajgó önérzetemnek.

fetykó judit

Mindenszentek

Színes esőként a sárga meg barna

levél hull, ömlik aszfaltra, talajra,

kopott füvön a tarka levélpaplan

múló nyár, szín, játék az őszi napban.

Egyszerre zöld, rőt-sárga, rozsdabarna,

visszabomlik a levél az avarba…

lázár mónika

Nagyapám emlékére

A kis gyufaárus lány vagyok.

Álmodok s megfagyok.

Az égbe engemet

nagyapám húz.

Mindig vicc,

és csupa mosoly,

ő mutatta az első

rímeket.

kajuk gyula

Az utolsó ajtó

Ez az ajtó nem nyílik sehová.

Mögötte a szoba – nincs is.

Nem valódiak a törtfehér falak

és képzeletbeli a súlyos rézkilincs is.

ecsedi éva

Áramlatok

Változó fényben úsznak át

szemem előtt halhatatlanságodnak

víztiszta emlékfoszlányai.

Emlékszem rád, ahogyan jöttél

azon az eső mosta hosszú betonúton.

A lámpák fényei köröket rajzoltak,

mint glóriát, fejed fölé.

millei ilona

Szültem

Szültem, ugyan, ki kéri számon,

hogy szörnyet-e, vagy gyereket?

Morzsolgatom lét-perceim.

Istenként mindent tehetek?

lelkes miklós

ESTI HOLD

A fűszál-csönd alatt

egy bogár átszaladt.

Páncélján fény futott:

aranykék pillanat.

péter erika

Dobozba zárt fájdalom

Fonott doboz.

Halott emlékeim őzbarna őre.

Másnak árva lim-lom romok.

Számomra - pótolhatatlanok.

kisszőlősi szánthó lóránt

Vég

Néhanapján a barátom

szamárságot kérdez:

Hogy lehetne — mondd! — legyűrni

a kegyetlen véget?

efraim staub

Könnyek

A reggelim két-három cigaretta

S egy jó erős kávét is iszom

Igy szoktam meg, már évek óta

Másítani meg, nem akarom.

nagy jános

Éjszakák

éjszakák kohójában ez a döngölt föld

még anyaszorítású, néha vágyom utánatok,

visszavárlak minden gyermekkor-délutánon,

de kikoptak életemből a hajnali párás erdők -

uhrman iván

AZ ELSŐ HÓ

Még egy perccel előbb bús köd volt, szürke, unalmas,

unta a reggel e ronda időt, nem vitte magával.

Aztán egyszeriben kifehérült mégis az égbolt,

s halkan az első hó leesett a beton-Budapestre,

mintha a vén Mikulás szörnyű nagy vattacukorból

tépdesné s szórná le, örüljön néki az ember…

szabolcs piroska

Szerelmem lett az ősz

Reggel rám talált az elmúlás.

Nyirkos volt, ködös, harapós,

nem bántam... ilyen az ősz.

németh tibor

Amikor elmégy...

Szemedtől várom, hogy sorsom be ne csapjon,

hogy a nyári kék ég, csillag haldoklása,

a szemfedőm legyen,

s ne csókoljak többé, soha már senkit sem.

németh csilla

Az ajtó mögött

A lugason csettegett egy kis barna madár

mostanság élettel teli a végtelen határ,

s mert dallá válik minden lélegzet,

a dallamok néha méla csenddé lesznek.